Kényszervállalkozásból jó hírű építőipari cég Fodor János Kiss József Építőipari Nívódíjat kapott
Az FMKIK 2019-ben Fodor Jánosnak, a sárbogárdi Fodor és Molnár Kft. ügyvezető-tulajdonosának adományozta a Kiss József Építőipari Nívódíjat. Az immáron 26 éves cég kényszervállalkozásnak indult, de az ügyvezető nagyon büszke arra, hogy soha nem volt egy forint adósságuk sem.
– Azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy soha nem alapítottunk másik céget, ahova a nyereséget ki lehetett volna menteni, a telefonszámom is ugyanaz, mint 26 évvel ezelőtt volt. A Fodor és Molnár Kft. nem politikai kapcsolatok árán kapta és kapja a munkákat, hanem az elvégzett feladatok jó minősége viszi a hírünket. Egyébként nem ez volt az első elismerés, amit kaptunk. 2006-ban az ÉMI „Minősített Építési Vállalkozása” lettünk, 2008-ban a kamarától kisvállalkozói kategóriában elnyertük a Fejér Megyei Minőség Díjat, személy szerint pedig 2012-ben az ÉVOSZ-tól kaptam Lechner Ödön Díjat. A mostani elismerés nagyon nagy erkölcsi és szakmai sikert jelent, úgy érzem, hogy ez az eddigi 51 évben, az építőiparban végzett munkám koronája.
– Pedig kényszervállalkozásként indultak… – Valóban így volt. Több építőipari cégnél is dolgoztam közép- és felsővezetőként, ám a rendszerváltozás után – politikai hátszéllel – többen is pályáztak a helyemre. Egy ideig bírtam a gyűrődést, de aztán feladtam, és kiléptem. Ugyanakkor számolták fel későbbi üzlettársam, Molnár János cégét is. Nekem két, Jánosnak három kiskorú gyereke volt, akiket valahogy el kellett tartani, fel kellett nevelni. Összeálltunk tehát, és nagyon szerény körülmények között megalakítottuk a Fodor és Molnár Kft.-ét.
– Honnan szerezték az ügyfélkört? – Szerencsére mindkettőnk személyes kapcsolatai megmaradtak. Előtte is igyekeztünk a korábbi cégeinknél olyan munkát végezni, hogy a megrendelők meg legyenek elégedve, így munkaellátottsággal nem volt gond az első pillanattól kezdve. Induláskor nem szelektálhattunk a munkák közül, ami jött, azt csináltuk. Istállókat, szerelőműhelyeket újítottunk fel, aztán 1-2 év után tudatosan elmentünk a családiház-építések felé. Fennállásunk alatt 47 családi házat építettünk kulcsra-, tízet szerkezetkészre, és 42 lakásfelújítást végeztünk.
– Hogy alakult a létszám a cégben? – Kilenc fővel indultunk. 2010-re értük el a csúcspontot 29 fővel. Az akkori árszínvonalon meghaladta a bevételünk a nettó félmilliárd forintot. Addigra mindenféle eszközt saját tulajdonban tudtunk, az autódaru kivételével. Ahogy az eredmény jött, mindent visszaforgattunk. Lett saját telephelyünk, és 2005-ben elkészült az irodaház is. Mára sajnos csak nyolcan maradtunk. A társam 2015-ben nyugdíjba ment, a visszaesés alapvető oka pedig az volt, hogy a fiam, aki tovább vitte volna a céget, 2010-ben meghalt. Most már csak olyan kapacitással dolgozunk, amit én egy személyben el tudok látni.
– Melyek voltak a legszebb munkáik? – Sárbogárdon a munkaügyi központ épülete, Szabadegyházán a kastély és az általános iskola felújítása, a HM balatonakarattyai üdülő strandi kiszolgáló egységének generálfelújítása rekordidő alatt. Nagyon szép projekt volt a Planning & Trading Kft. fehérvári irodaépületének építése, a székesfehérvári Hydro Kft. irodaházának építése és persze a családi házakból is van kifejezetten sok szép referenciánk.
– Ha most újra kezdhetné, mit csinálna másképp? – Semmit. Nyilvánvaló, hogy nem volt hiba nélküli a működés, de alapvetően nagy hibát nem követtünk el. Ez a presztizsből, és az elismerésekből is kitűnik. Most már 12. éve nyugdíjasként dolgozom, de a mai napig élvezem a munkát. Örülök, ha a megrendelő elégedett a végén.
– Szabadidejében mivel foglalkozik szívesen? – Van egy egyesületünk Sárbogárdon, aminek Mozdulj a városért! a neve, annak az elnöke vagyok, 2010-ben alapítottuk. Egypár, évente visszatérő nagy rendezvényt szervezünk. Kolbásztöltő fesztivált márciusban, szeptember első hétvégéjén Sárbogárd agglomerációját bejárva biciklitúrát felnőtteknek, gyerekeknek, valamint tavasszal és ősszel megszervezzük az ulti-bajnokságot. Jönnek a környező településeken túl Nagykanizsáról, Dunaújvárosból, Fehérvárról, Várpalotáról, Sárszentmihályról és Lovasberényből, tehát megyén túli híre is van a versenynek. – Szabadidőm nagy részében négy unokámmal vagyok, akik a legtöbb örömöt szerzik, és állandóan biztosítják az aktív időtöltést. Veér Károly
|