A II. Magyar Királyi Hadsereget a legnagyobb veszteség érte, több, mint százezer katona esett el a doni, urivi csatákban. A nagyszabású offenzivát a magyar védvonalak ellen a Vörös Hadsereg indította el 1943 január 12-én.
 
A tatai megemlékezésre a Honvéd Bajtársi Klub, a Magyar Honvédség(MH) Klapka György I. Páncélosdandár, valamint Tata önkormányzatának közös szervezésében került sor. Az emlékező ünnepségen  beszédet mondott  Forgó Pál ny. alezredes. Koszorúkat helyezett el: Michl József Tata polgármestere, Kwittung Dániel és dr. Szerencsi Richárd alpolgármesterek, dr. Horváth József jegyző,  Gaspor Tibor ezredes a MH. Klapka György I. Páncélosdandár Dandárparancsnok helyettese, Kiss Tamás a TIB tatai elnöke, Illés Dániel a Tatai Református  Gimnázium(TRG)  igazgatója, a Honvéd Bajtársi Klub és képviselője Sárközi József ny. ezredes.
Verset mondott Varga Gergely a TRG diákja, a doni-urivi  hősökért  és áldozatokért  Roboz Péter  százados, református  tábori lelkész mondott imát. A megemlékezés a Szózat,  a Magyar takarodó hangjaival  és közös gyertyagyújtással ért véget.

A  tatai Rozs Magdolna  is mécset gyújtott édesapjára, Rozs Jánosra  emlékezve, aki akkor  még csak 3 éves kislány volt. Emlékfoszlányai vannak csupán arról, hogy édesapját  kisérték ki a tóvárosi vasútállomásra, amely   szerelvény végcélja a  doni hadszintér volt. Édesapját akkor  és ott Tatán látták utoljára.

Néhány új név  a tatai születésű  hős katonák közül: Klausz János, Blaskó  József, Nagy Kálmán, Kárpáti Henrik és azoknak  a tatai születésű katonáknak a névsora, akik még hiányoznak az emlékműről: Nobel  László,Goldstein Mihály, Ganz  György, Fischer Kálmán,  és még sokan mások.

KTJ