Búcsú dr. Petőcz Erzsébettől

Az ismerős, kissé rekedtes hang ezúttal ijesztően fáradt, eltorzult, alig-alig érhető volt. - Terike, rendkívüli online elnökségi ülés lesz, neked is részt kell venned, utána pedig írhatod a nekrológomat - mondta. Azt hittem nem jól hallok, vagy valamit biztosan félreértettem, de gondolataimmal ekkorra már magamra maradtam, mert Erzsike búcsúzott, és bontotta a vonalat. Aztán megtudtam, hogy itt bizony nincs semmiféle félreértés, itt nem csupán egy megfázásról, influenzáról, covidról van szó, hanem egy hosszú ideje tartó, gondosan eltitkolt súlyos betegségről.

Napokon át a hívás hatása alatt voltam, egyszerűen nem fért a fejembe, hogy ez megtörténhet, hiszen december közepén még, ahogy mindig, fitten, csinosan, igaz, sok-sok köhögéssel, és alig érthető szavakkal kísérve, de ott volt velünk a KISZÖV szokásos évvégi ünnepi közgyűlésén. Gratulált a kitüntetetteknek, velünk együtt pózolt a csoportképen, és minden úgy tűnt, hogy a legnagyobb rendben van. Pedig nem sokkal később már kórházban volt, az elnökségi ülés miatt is onnan hívott. Lemondott az ügyvezető igazgatói posztjáról.
Néhány nappal később - ekkor Erzsike már otthon pihent -, egy hajnali órán könnyes szemekkel, szívszorongató gondolatokkal ébredtem, nekrológot fogalmaztam. Reggel, alig, hogy kinyitottam a szemeimet, csörgött a telefonom. Sajnos ezúttal nem Erzsike volt, csupán a híre jött, hogy ő már az éjszaka elment. Egy nappal a 80. születésnapja előtt, és ahogyan azt az ő rendszerető lelke megkívánta, még beugrott hozzám, hogy erre az utolsó írásra megkérjen.
Dr. Petőcz Erzsébet egy munkáscsalád első gyermekeként látta meg a napvilágot Mocsán, ahonnan aztán a család hamarosan Komáromba költözött, így Erzsike tősgyökeres komárominak vallotta magát. A helyi közgazdasági technikumban tett érettségije után hamar rátalált a jogra.
Az Almásfüzítői Timföldgyár jogi-igazgatási osztályán kezdett dolgozni, majd később a jogi egyetemre is beiratkozott, ekkor már a város ifjúságpolitikai feladatait látta el. Innen került aztán a megyei Iparszövetséghez. Közel 50 éven át szolgálta a tagvállalatok érdekeit a Komárom-Esztergom Vármegyei Iparszövetségben. 1975-ben személyzeti vezetőként került oda, majd végigjárva a ranglétrát, éveken át szövetkezetpolitikai osztályvezetőként, később a szövetség titkáraként, majd 1993-tól ügyvezető igazgatójaként tevékenykedett.
Munkája mellett tanulmányait is folytatta, Szegeden, a József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, majd az ELTE Jogi Intézetében, Budapesten tanult, ahol jogi szakvizsgát tett.
Áldozatos munkájáért számos alkalommal részesült kitüntetésben. 2003-ban és 2006-ban a Magyar Iparszövetség (OKISZ) alkotói díját, 2007-ben a Gazdasági Minisztérium oklevelét és ezüst emlékérmét, 2010-ben a Magyar Iparszövetség (OKISZ) emlékgyűrűjét vehette át, 2023-ban pedig Komárom-Esztergom Vármegye Gazdaságáért Életműdíjat kapott.
Erzsike mindig élen járt a közösségek szervezésében, építésében. A mindig fitt, a fiatalabbakat is megszégyenítően energikus ügyvezető igazgató, bárhol is járt a csapata - sportnapon, szakmai úton, kirándulásokon - mindig az élen járt, vezette, lelkesítette, ha úgy adódott dalolásra serkentette társait, nem hagyta lankadni a közösségi szellemet.
"Szerettem ezt a pályát, mindvégig jól éreztem magam ebben a szerepkörben. Ha újrakezdhetném, akkor sem választanék más utat." - vallotta a vele készült interjúnkban. Ez az út, most, itt a Földön, véget ért. Erzsike! Köszönjük, amit értünk tettél, és sok sikert kívánunk a folytatáshoz, az égiek körében.

Cseh Teréz