A gyógyító mandala
Jutka varázslatos világa

A székesfehérvári Gárdonyi Géza Művelődési Házban egy hónapig tekinthették meg az érdeklődők Nagy Árpádné Orosz Julianna képeit. A mandala keleti misztikuma járta át a kiállítóteret.

"Kevés olyan dolog van, amihez nem mernék hozzáfogni"
Nagy Árpádné Orosz Julianna Szőnyben született. 8. osztályos korában Komáromba költözött a család. Hárman voltak testvérek. Julika hamar megszokta, hogy sok mindent magának kell előteremteni az ügyességével, kreativitásával. Kötött, horgolt, varrt, díszeket gyártott, ajándékokat készített, s amikor neki magának lett családja három gyermekkel, akkor is így gondolkodott. Varrt gyerekruháktól a függönyig mindent. Nem kellett férjének öltönyt, magának alkalmi ruhát venni, mert ő élvezettel szabott, varrt.
Amikor Balassagyarmaton egy közel százéves műemlék jellegű házból kellett otthont varázsolniuk, akkor sem ijedt meg. Felújította a stukkókat, térkövezett, festett, mázolt, kicsinosította a szobákat. 20 éve Kistarcsán élnek, ahol ugyanígy saját világot teremtett bent a helyiségekben és kint a kertben, ahol szintén minden hangulatos zúg egy meglepetés. De mentőautó, tűzoltóautó alakú vagy emeletes formatortát süt az unokának, húsvétra, karácsonyra mézeskalácsokat csipkéz tele mintával, saját akvarelljei lógnak a falon, mindenkit ötletes név-és születésnapi ajándékkal lep meg.
 
Az alkotás felé fordulás

Közgazdász végzettsége nem annyira a reáliák irányába vonzotta, egyre inkább a művészetek felé terelődött. A tárgyi - néha szükség hozta - alkotóművészet egyre inkább. önkifejezéssé alakult. Kipróbált minden alapanyagot: fát, üveget, papírt, követ, és nagyon sok technikát a kifejezésmódra, és kipróbált a belső útkereséshez is reflexológiát, talpmasszázst, keleti és nyugati gondolkodásmódokat, a csakrák, az emberi test világának megismerését.

A gyógyító mandala útján

A mandala szó kört, ívet, rendet, szimmetriát, harmóniát, egységet jelent. A keleti kultúrákban a meditáció, és az imádság szimbólumai, a nyugatiakban inkább díszítőművészet üzenetet hordoz. Séra András: Séta a mandaláim kertjében című könyve Jung és a keleti filozófiához vitte, s bár nagyon hatott rá, de akkor még nem talált rá erre a kifejezésmódra, csak rácsodálkozott, és elraktározta magában az élményt.
A konkrét megvalósítás lánya anyák napi ajándékához kötődik: egy pontozókészletet és pár sablont kapott tőle. A technikához nem kellenek egyébként drága eszközök. Lehet papírra is dolgozni, és szinte minden konyhai eszközzel tudunk nyomot hagyni, mintát felvinni, de egy radíros végű ceruza radírja is szép pöttyöt csinál, míg a hegye pontot. Remekül használható például egy fúrófej-készlet, ami kiváló a méretek növeléséhez, csökkentéséhez.

- Hogyan születnek meg az egyes művek témái?
- Kimondottan nincsenek témák. Nem kell, hogy egy kényszer vezéreljen. Egyszerűen hagyom hatni magamra a környezetet, ellazulok, befelé fordulok. Például itt az ablakon beszűrődő fény, s csak nézi az ember visszafogott lélegzettel. Előttem egy üres lap, ceruza, addig rajzolgatom, míg megindít belülről valamit, s csak hagyni kell, hogy hasson valami szín, forma, kezdődik egy kör, aztán ebből kialakul valami szép. Kb 200 mintát festek, nincs két egyforma mű. Ha dolgozom, megszűnik tér-idő, annyira magával ragad az alkotás, hogy rám kell szólni, fejezzem már be, éjfél van, annyira csodás!

- Mivel nincs konkrét téma, ezért nincs egyik képnek se címe?
- Ezért. Mert mindenki azt lát bele, amit akar. Ez akár az illető hangulatától, érzelemvilágától is függhet. Úgy teszi fel a falra, ahogy akarja. Egész más üzenete lesz, ha hátulról megvilágítják a művet, vagy ha több kép hat együtt. Van olyan sorozatom, aminek elemeit mindig másképp összeforgatva egy-egy új alkotást tudok létrehozni.

- Önnek miben segített a mandala gyógyereje?
- Az alkotás öröme sok fájdalmon átsegített. Anyukám halálakor 42 éves voltam, az elengedéshez 38 kellett. Az apám, öcsém elmenetelekor megnyugvást találni, betegségből fölépülni - ezekhez adott kapaszkodót, hogy létrehozhatok ilyen csodákat. És az, hogy ezt másoknak is átadhatom, valami fantasztikus! Hiszen egy képben gyönyörködni megállás a rohanásban, kizökkenés a mindennapokból. De szoktam a kiállításaimhoz kapcsolódóan tanítani is! Eddig 9 alkalommal kértek fel kapcsolódó programként erre, és az, hogy kisgyerektől a nyugdíjasig mindenkinek sikerélményt és örömet ad ez a kreativitás, az engem is erősít, boldogít.

- Ezért vágtak bele ebbe a kiállítás-misszióba? És most szándékosan használom a többes számot!
- Drága 91 éves szomszédasszonyom a legnagyobb rajongóm. Ő látja először az elkészült műveimet. Nagyon számítok a véleményére. Kiállítást kellene ezekből csinálni - mondta egyszer, s ekkor jöttünk rá a párommal, hogy ez egy fontos feladatunk az életben. És azóta járjuk Árpáddal az országot, visszük a gyógyírt a szívekbe-lelkekbe.

- Azt mondta a megnyitón, hogy mindegyik alkotás a "gyermeke". Nem jelent gondot akkor megválni tőlük?
- Kiállítás darab minden mű. Ezeket hozzuk-visszük-csomagoljuk-dobozoljuk, előfordul, hogy sérülnek nálunk, vagy a helyszíneken történik velük valami baleset - tehát ezeket nem értékesítjük. Viszont, ha valaki szeretné megvásárolni, akkor újrafestem neki, így az "eredeti" mindig megmarad nekem. Kimondottan megrendelésre ritkán dolgozom. Volt például egy felkérésem a Táncválasztó programra, amit ez a mozgásforma ihletett.

- A hagyomány folytatódik?
- Mindhárom gyermekünk tehetséges a jó példa nyomán. Eszter különleges keresztszemes hímzéseket készít, kisebbik lányunk is kreatív és talpraesett, fiúnk is remekül rajzol, de egyelőre nem használja ezt a készségét. Az viszont biztos, hogy mi Árpáddal folytatják ezt a küldetést. Legközelebb a Szabó Ervin Könyvtárban állítjuk ki a mandalákat, és várjuk a további meghívásokat.

Dr. Göde Andrea