Ne dobd ki! - Egy Alapítvány, ahol várják a nem használt lapostévédet
A szemétből csinálnak örömet

Bő egy éve annak, hogy a Regio Regia Értékteremtők Körének tagjaként, a HWD Recycling Kft. ügyvezető igazgatója felhívta a figyelmünket a Ne Dobd Ki Alapítványra. Ellenbacher Attila, tévészerelő, az alapítvány vezetője immáron 13 esztendeje rendíthetetlenül gyűjti a kidobásra szánt lapostévéket, javítja, felújítja azokat, és kórházaknak idősotthonoknak, vagy épp más rászorulóknak adományozza. Persze mindez nem kevés pénzbe kerül, hiszen az alkatrészeket neki sem adják ingyen. Hobbiból csak ő dolgozik, no meg az a kis csapat, amelyet alkalmanként sikerül összeverbuválnia, például egy kórházi osztály antennakiépítéséhez. Mert ugye a tévék anélkül nem igazán működnek. Szó szerint a szemétből csinálnak örömet.

- Mi történt az elmúlt egy esztendőben, hogyan haladtak? Jöttek új támogatók?
- A tavalyi év jól sikerült, minden idők egyik legnagyobb darabszámú lapostévéjét adhattuk át. 2019 óta már csak a modern, LCD ledtévéket adományozzuk. A tavalyi évet az Energiaügyi Minisztérium Körforgásos Gazdaságért Felelős Államtitkárságának 2,5 millió forintos támogatásával sikerült ilyen eredménnyel zárnunk. A támogatásból távirányítókat, javítóanyagokat, alkatrészeket vásároltunk, hogy azzal az adományként kapott, javítandó, felújítandó tévéket rendbe tegyük. Több mint 500 tévét újítottunk fel és adtunk át teljesen ingyenesen.
- Szeretnénk majd újra pályázni az EM-hez, de előbb az elszámolási időszakon kell túljutnunk, mert csak utána nyújthatunk be új kérelmet. Nekünk azonban addig is megy tovább az élet, januártól egyelőre saját költségünkből kell gazdálkodnunk, ami meglehetősen szerény. Idén is számítunk az SZJA 1%-okra is, de sajnos ezen a téren nagy a konkurencia, rengeteg civilszervezet áll sorba ezekért a forintokért. Belőlünk ugyan csak egy van, de még sem könnyű kitűnni, felhívni a média figyelmét. A legtöbbet az segítene rajtunk, ha rendszeres, havi támogatást kaphatnánk, legyen az bármilyen alacsony összegű is, akkor tudjuk, hogy azzal kalkulálhatunk.

- A Ne Dobd Ki Alapítványban, gyakorlatilag minden feladatot magam végzek: beszélek az tévéket adományozókkal, megszervezem a begyűjtést - ebben van időnként egy segítőm, akire idejétől, kedvétől függően számíthatok -, javítom a készülékeket, végzem az adminisztrációt, kommunikálok a kórházakkal, idősotthonokkal, vagy másokkal, akiknek a javított tévéket ingyenesen átadjuk. Ha kell antennarendszereket építek ki - erre rendszerint szervezek egy kis önkéntes csapatot -, és persze levelezek a már meglévő, vagy még inkább a leendő szponzorokkal, bejelentkezek hivatalos szervekhez, minisztériumokhoz, akár az Atya Úristenhez is, hogy némi támogatást kapjak a karitatív munkámhoz. Mindezzel gyakorlatilag a szemétből csinálok értéket, másoknak örömet. Akik a felújított televíziókat megkapják - idősek, rászorulók, vagy épp az őket ápolók - boldogok, szívesen veszik a segítséget.
- Mondjon néhány példát, hogy hova kerültek tévék 2024-ben?
- Például a bencés fenntartású egyházi iskolákhoz, a székesfehérvári Szent György Kórházhoz, ahová nagy mennyiségű televíziót szállítottunk ki az év végén, de 2024-ben csináltuk meg például a Korányi Kórház egy osztályának a komplett antennarendszerét is. 12 tévére építettünk ki antennahálózatot és ugyanennyi ponton a tévét falra is szereltünk. Ez egy kisbrigádos antennahálózat kiépítés volt, ahol mindenki ingyen dolgozott, karitatív munkát végzett.
- Ezen kívül kapott kilenc tévét a Reménysugár Egyesített Szociális Otthon, a kecskeméti, a ceglédi, az esztergomi, a visegrádi kórház, a Pannonhalmi Főapátság, a budapesti Uzsoki Kórház, Eger, Salgótarján, Pápa, Pest megye kórháza is.
- Mi motiválja? Mi az, ami átsegíti a nehézségeken?
- Azok a pillanatok, az a jó érzés ad erőt mindig a folytatáshoz, amikor hónapok munkájával "összezongorázok" végre egy csapatot - megbeszélések, egyeztetés, szponzorok -, és egy-egy támogatóval a hátunk mögött, annak pénzadományából kiépítünk egy komplett antennarendszert, majd fölszereljük az általam megjavított tévéket a falra, és látom az örömöt azok szemében, akik aztán majd használni fogják. Ez egy jó érzés, ez éltet engem és azt a kis csapatot is, akiket időnként sikerült megbolondítanom, hogy ugyan töltsék már ezzel a rengeteg szabadidejüket!
- Egyedül az szokta kissé elvenni a kedvem, amikor az adományozottak, bár ígérik, de elfelejtik megköszönni. Pedig a köszönőlevél is csak abban segít, hogy azt kiposztolva, felhívjuk mások figyelmét: Ne dobd ki!

Cseh Teréz