A Felvidékről kitelepítettek emléknapja
"Csak az a nemzet marad meg, amely nem felejt...”

A Felvidékről kitelepítettek emléknapját tartották április 12-én Tatán, a Mindszenty téren található szőgyéni emlékkeresztnél. A rendezvény megszervezésével Tata Város Önkormányzata tisztelettel adózik azoknak a felvidéki magyaroknak, akik állampolgárságuktól, közösségüktől, vagyonuktól megfosztva, szülőföldjükről elűzve, kemény akarással otthont teremtettek maguknak, és nagyrabecsülését fejezi ki mindazoknak, akiket az adott időszakban csehországi kényszermunkára deportáltak, és ebben a szenvedésekkel teli helyzetben is igyekeztek megőrizni magyarságukat.

A Csehszlovák népbíróság mintegy 75 ezer magyart ítélt el háborús bűnösként és utasított ki az országból. 1947 április 12-én megkezdték a felvidéki magyarság Magyarországra való kitelepítését.
A magyar Országgyűlés április 12-ét országgyűlési emléknappá nyilvánította. Szőgyénből 135 magyar családot telepítettek át Magyarországra. E családok jelentős része Tata környékére került. Később közülük sokan beköltöztek a városba, az Újhegyre.
- Az emlékezés napja - mondta a tatai eseményen Méri Szabolcs, Szőgyén polgármestere - nem csupán a múlt felidézése miatt fontos, hanem azért is, mert az emlékezés a nemzeti öntudat tűzhelye. Azé a lángé, mely melegen tartja a magyarság szívét, még akkor is, ha a történelem olykor fagyos, igazságtalan és kegyetlen volt velünk szemben. Nem szabad elfelejtenünk, mi történt, mert csak az a nemzet marad meg, amely nem felejt, amely tiszteli ősei szenvedéseit, és tanul is belőlük.
- A halál nem az élet, hanem a születés ellentéte - fogalmazott Michl József, Tata polgármestere. - Az élet halhatatlan, bármit is tesznek vele újra és újra teremtődik. Akár a teremtésben, akár az evolúcióban vagy másban hiszünk is, az élet elpusztíthatatlan valóságát folyamatosan tapasztalhatjuk. Jézus feltámadásával a halál kikerült a középpontból és helyére az élet került. Akkor, amikor egy-egy szomorú történelmi eseményre kell emlékeznünk, és a bennünket rugdosó, szétverő nagyhatalmak erejének fitogtatására kell visszagondolnunk, akkor újra és újra abban kell megerősödnünk, hogy nincsen halál a nemzetek életében sem. A Mindszenty téri korpusz is emlékeztet bennünket arra, hogy van feltámadás, akkor is, ha a környezetünk, ez a világ most egész másban gondolkodik.
A megemlékezésen közreműködött Michl-Perczell Anita, a szőgyéni Csongrády Lajos Alapiskola diákjai: Gubík Dorina és Sindler Luca énekesek, Fekete Liana, Sas Boglárka és Surányi Lilien hegedűsök, valamint Alt István tanító úr, továbbá Berényi Kornélia versmondó, Leboc Szabolcs hagyományőrző Szőgyénből, és Solecki Szilárd klarinétművész, a Menner Bernát Alapfokú Művészeti Iskola tanára.
Kiss T. József