Tatán újítják fel a lovasszobrot
Szent István útra kelt Székesfehérvárról

Székesfehérváron, a Megyeház előtt álló Szent István szobrot Sidló Ferenc alkotta. A monumentális alkotást az 1938-as Szent István év alkalmával állíttatta a város. 1962-ben restaurálták, és politikai okból átnevezték. A Szent nevet 1988-ban kaphatta vissza a szobor. Mára elkerülhetetlenné vált a felújítása, amivel már a 2038-as Szent István-i ezredév méltó megünneplését készíti elő az önkormányzat.

Sidló Ferenc így mutatta be hajdanán a művét Az Est című lapban:
"Az ősmagyar Szent Istvánt akartam ezzel a munkámmal ábrázolni. A honfoglalót, az országépítőt, az erőnek és jövőbelátásnak halhatatlan kifejezőjét. A lovon ülő király jobb kezében keresztet tart, bal keze a ló kantárszárát fogja. Vállán palást, de nem a Szent István palást, azzal nem is ábrázolhattam a nagy királyt, hiszen azt halála után Gizella királyné készítette egy miseruhából. A fején Szent István koronájának az a része van, amit Szilveszter pápa adományozott neki. A szobor az eredeti tervek szerint négy és fél méter magas lesz, bronzból készül, három méter magas, sötétszürke sziennatalpazaton nyugszik majd.”
A szobor elkészítését nehezítette, hogy a megbízott Szili István bronzöntő 1936-ban elhunyt. Hogy a munka tovább folytatódhasson, az elhunyt özvegye Sághi Horváth István bronzöntő mestert kérte fel a kőbányai öntödében végzett öntés befejezésére. A bronz talapzat bal oldalán ez a jelzet áll: "Öntötte Szili István utóda Budapest”. "Sidló 1938” véset áll a jobb oldalon, a ló felemelt patájánál.
Elkészült a másfélszeres életnagyságú bronzszobor, de már az elhelyezése nagy hírlapi vihart kavart. A Romkert, a Városház tér, a Zichy-liget? - ezek az ötletek merültek föl, ám a kulisszapróbák egyiket sem mutatták alkalmasnak. Végül a Marosi Arnold múzeumigazgató javasolta Megyeház tér (ma Szent István tér) mellett döntöttek, ahol viszont ekkor még Kallós Ede huszárszobra díszelgett.
Ennek elszállítását követően a szobor avatása 1938. augusztus 18-án történt. A város a Szent István Év emlékeként az alkotás bronz, kicsinyített mását (amit szintén Sidló készített) a kormányzónak ajándékozta 1939-ben. A szobor népszerűségét mutatja, hogy Herenden porcelán példányok készültek belőle.
A II. világháborúban megsérült a szobor. Kulin Ilona terveiből és műleírásából tudjuk, hogy a háborús sérülések a talapzat kő szerkezeteit érték, maga a bronzszobor épségben maradt.  A kőrestaurálás 1962-ben készült el. A feliratból törölték a klerikálisnak ítélt szent nevet. Az István királyt 1988-ban (egy újabb talapzati restauráláskor) módosították az eredeti Szent Istvánra.
Az elmúlt időszakban a talapzat gránit elemei elmozdultak eredeti pozíciójukból, szétcsúsztak, hézagok nyíltak, és a szobor felszínén hajszálrepedések jelentek meg. A szobor és a talapzat felújítása indokolttá vált a további állapotromlás miatt. A felújítás célja a műalkotás állagmegóvása és a nemzeti emléknek minősülő műemlék méltó megőrzése.
Az örökségvédelmi engedélyhez előzetes kutatómunkára, levéltári adatgyűjtésre volt szükség, annak érdekében, hogy a művészettörténész, műemléki kutató Bartos György, a fém-restaurátor Páhi Attila Gyula és kő-restaurátor Kovács Attila össze tudják állítani a tervdokumentációt. Az engedélyek birtokában 2025. április 16-án kezdődtek meg a felújítási munkák, a szobor leemelésével, Tatára, a Fogaskerékgyár műhelycsarnokába szállítással. A talapzat elemeinek elbontása április második felében történt meg, feltárva a belső beton mag állapotát. A három szakember irányításával végzendő tisztítás, javítás, restaurálás befejezése augusztus elejére várható.
Dr. Göde Andrea