Traktor vontatta kocsi, generációkon átívelő verseny, fakanál és kerekek. A Kocsitoló Fesztivál idén is egyszerre volt közösségi élmény, sportos megmérettetés és hagyományőrzés. A traktor lassan pöfögött végig Kocs utcáin, a kocsikon gyerekek integettek, a levegőben vattacukor és sült hús illata keveredett, a Faluház mögött pedig már izzott a hangulat. Huszonötödik alkalommal rendezték meg Kocsitoló Fesztivált, ahol a közösség ezúttal is együtt mozdult - szó szerint is.

A kocsitoló verseny ezúttal is a szombati nap fénypontja volt. Délután háromkor a legfiatalabbak, a nagycsoportos óvodások indították a versenyt, ahogy az már hagyomány Kocson. Ez volt az ő búcsújuk az ovitól - de nem szomorúan, hanem nevetve, izgatottan, ahogy kis kezükkel tolni kezdték a kis szekeret. Őket követték a női csapatok, ahol a visszamondások miatt ezúttal csak egyetlen induló akadt, mégsem volt szó sétagaloppról: a hölgyek keményen küzdöttek, minden energiájukat beleadva teljesítették a távot - mosolyogva, lendületesen, látványosan.

A férfiak mezőnye már komoly kihívást tartogatott, nemcsak a fizikai teljesítmény miatt, hanem mert a környező települések mellett a határon túli testvérfalvak csapatai is rajthoz álltak. A táv nem volt hosszú, de annál megterhelőbb: a versenyzők teljes erőből tolták a több száz kilós kocsikat a kijelölt pályán. De talán a legnehezebb mégis dombon lefelé volt, ahol inkább visszafogni kellet a nehéz kocsit. Idén is chiprendszerrel regisztrálták a rajt és cél időpontját, így a végeredmények másodpercek alatt megjelentek. A versenyzők azonnal megtudhatták, hány századmásodperc választotta el őket a dobogótól.

A nap egyik legmeghatóbb jelenete volt, amikor a helyi csapat, a "Generációk" is pályára lépett. A név nem véletlen: apa és fia együtt vették ki részüket a hajtásból, ráadásul a legfiatalabb tag mindössze 13 éves és néhány éve még az óvodások futamában indult. Most már nagyfiúként húzta a kocsit, amiben ott dobogott a helyi hagyomány és a családi büszkeség is. Bár a csapat pont lecsúszott a dobogóról, nem kell egyiküknek sem szégyenkeznie.

Az idei csapatverseny abszolút győztesei a közel 700 kilométerről érkező olaszok lettek: az első és a harmadik helyet is Pederiva férfi csapata szerezte meg. A hölgyek közül pedig egyedüli indulóként szintén a pederivaiak álltak rajthoz.

A versenyt végül a leglátványosabb futam zárta: a Gladiátorok és Amazonok megmérettetése. Itt egy-egy fő képviselte a csapatokat, akiknek egyedül kellett megbirkózniuk a teljes távval. A nők könnyített szakaszon versenyeztek, de az elszántság és teljesítmény így is lenyűgöző volt - a célba érkezésnél hatalmas taps és ováció fogadta őket.

Mindeközben a háttérben egész nap zajlott a családi vetélkedő is, ahol játékos feladatok várták a csapatokat: volt tárgyfelismerés meglepetésdobozban, kirakó, képregényrajzolás, szerencsekerék, és még régészkedés is. A legügyesebbek értékes nyereményekkel térhettek haza. A kézműves sátorban pedig folyamatosan alkothattak a gyerekek, volt kreatív foglalkozás, gyöngyfűzés, és természetesen arcfestés is.

A zenei program sem hagyott kívánnivalót maga után: délután a Lóca Együttes muzsikált a gyerekeknek, őket követte a fiatalok kedvence, Herczog Ricsi, este pedig a Kozmix gondoskodott a hangulatról. Az éjszakai bulit DJ Sterbinszky & Mynea, majd DJ Hubik vitte tovább hajnalig - a Faluház mögötti tér egy nagy szabadtéri táncparketté alakult át.

A rendezvény már pénteken megkezdődött a gasztronappal, ahol hatalmas bográcsokban rotyogott a pörkölt, főtt a halászlé és egymást érték a kóstolók. A kétnapos rendezvényen a kocsi közösség ereje és lendülete került fókuszba: a 25. Jubileumi Kocsitoló Fesztivál méltón ünnepelte nemcsak a hagyományokat, de azokat az embereket is, akik ezt évről évre életben tartják.

Forrás: kemma.hu, Fotó: Kiss T. József