25. Nemzetközi Kocsitoló Verseny és Fesztivál
Idén az olaszok mindent vittek

Július második hétvégéjén ismét benépesült a kocsi faluközpont. Immár 25. alkalommal rajtoltak el a kocsi kocsik, azaz a kocsi mesteremberek által a XV. században feltalált és kifejlesztett-járművek hű másolatai. A szervezők kocsitoló versennyel és fesztivállal azoknak a kocsi mesterembereknek állítanak emléket, akik feltalálták és elkészítették azt a könnyűszerkezetű, kényelmes utazási-közlekedési eszközt, amely a mai járműgyártás alapját is képezi.

A programok az ünnepélyes megnyitóval kezdődtek. Külön is köszöntötték Kocs előző polgármestereit, azokat, akik sokat tettek azért, hogy ez a nemes hagyomány elkezdődjön, és a mai napig a vármegye egyik legismertebb kulturális és különleges sporteseménye legyen.
Kedves és örömteli pillanatok voltak, amikor Dr. Kemecsi Lajosnak, a Néprajzi Múzeum főigazgatójának adta át a Kocs Díszpolgára címet Nagy Árpád polgármester. Dr. Kemecsi Lajos, ezer szállal kötődik Kocshoz, itteni kutatásai nagymértékben járultak hozzá, hogy tavaly hungarikum lett a kocsi kocsi.
A kétnapos esemény fő szenzációja persze idén is a kocsitoló verseny volt, ahol ezúttal taroltak az olasz testvérvárosból érkezett vendégek. A montebbelunai küldöttség női és férfi csapata is az első helyen végezett. A férfiaknál a legjobb magyar alakulat a Szilvásvárad volt, a második helyen értek célba.
A harmadik helyre Montebelluna második garnitúrája tolta a kocsit, hajszállal előzve meg Kocs kedvenceit, a helyi "Generációk" csapatát. Ebben a csapatban szerepelt a legfiatalabb versenyző a kocsi Eszlári Milán, aki 13 évesen édesapjával és csapattársaikkal tolták a 350 kilogramm súlyú alkalmatosságot. A legidősebb versenyző az 56 éves, olasz Enrico Poloniato volt.
A nőkkel együtt összesen 17 csapat indult, valamint három bátor és erős Amazon és öt szintén bátor, erős Gladiátor. Utóbbiak egyedül küzdöttek meg a nehéz pályával, kocsival és a vetélytársaikkal. Az amazonok közül Szekér Szilvia, a gladiátorok közül pedig Szabó Attila ért elsőként a célba.
Kedves színfoltja volt idén is a rendezvénynek, hogy a helyi óvodások kicsi kocsi kocsijukkal "száguldottak" néhány száz méteren át a pályán. Elképzelhető, hogy a jövő kocsitolói, bajnokai majd közülük kerülnek ki.
Mindeközben a háttérben egész nap zajlott a családi vetélkedő is, ahol játékos feladatok várták a csapatokat: volt tárgyfelismerés meglepetésdobozban, kirakó, képregényrajzolás, szerencsekerék, és még régészkedés is. A legügyesebbek értékes nyereményekkel térhettek haza. A kézműves sátorban pedig folyamatosan alkothattak a gyerekek, volt kreatív foglalkozás, gyöngyfűzés, és természetesen arcfestés is.
A zenei program sem hagyott kívánnivalót maga után: délután a Lóca Együttes muzsikált a gyerekeknek, őket követte a fiatalok kedvence, Herczog Ricsi, este pedig a Kozmix gondoskodott a hangulatról. Az éjszakai bulit DJ Sterbinszky & Mynea, majd DJ Hubik vitte tovább hajnalig - a Faluház mögötti tér egy nagy szabadtéri táncparketté alakult át.
Évről évre visszatérő vendége a fesztiválnak a japán Susumu Sasabe úr, aki egyetemi oktató. Rendkívül érdeklik az autómobilok és azok története. Kalandos kocsi élményeiről utazásáról is beszélt. Tatára vonattal érkezett, onnan autóbusszal tovább Kocsra. A Kocsimúzeum ugyan már zárva volt, de neki kinyitották.
Egy japán TV-műsorban hallott Kocsról és a lovas kocsiról, és szeretett volna többet megtudni róla. Kíváncsi volt, hogy a "coach" szó milyen kapcsolatban van Koccsal, ezért először 2015 tavaszán járt a faluban. Élvezi, hogy minden alkalommal többet tud meg erről a járműről.
Szöveg és fotó: Kiss T. József