Forró Tamás előadása a Fejér Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara Ágazati Fórumain
Generációk találkozása a munka világában

A Fejér Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara Székesfehérváron, a Gazdaság Házában tartotta meg interaktív ágazati fórumait a vármegye gazdaságának öt húzóágazatában: gépészet, elektronika és elektrotechnika, specializált gép- és járműgyártás, építőipar valamint turizmus és vendéglátás. Ezúttal a téma a generációk közötti különbségek, illetve az azokból adódó társadalmi, munkahelyi konfliktusok voltak. Tükör a tükörben, Alfa és Z generációk kapcsolódása. A felmerülő kérdésekre a válaszokat Forró Tamás kommunikációs szakember adta meg, nem is akárhogyan, újszerű megközelítése, gyakorlati tanácsai kapaszkodót adnak a generációs szakadékon való túljutáshoz.

A generációkat alapvetően technológiai támogatottságuk formálja

Forró Tamás előadásában világossá tette: a generációk nem csupán viselkedésminták alapján jönnek létre, hanem technológiai támogatottságuk teszi őket egyedivé. Ebből adódóan a Béta generáció 2030-2035-re várható, ők lesznek azok, akik már beleszületnek a mesterséges intelligenciába.
A szakértő ezt követően sorra vette a ma élő generációkat, ismertetve azok legfőbb jellemzőit, és annak okát is megjelölte, hogy miért éppen ilyenné formálódtak.

A veterán generáció: a konvenciók örökösei

A veteránokkal ma már alig-alig találkozhatunk, ők már nincsenek jelen a munka világában. Ez a korosztály a II. világháború előtti, az alatti időszak gyermekei. Esetükben az iskola folyamatos értékközvetítése volt a legfontosabb eszköz a személyiségformálásban. Ők még megtanulták, mit jelent viselkedni, mit jelent a közösségi normák betartása, és át is adták ezeket az értékeket a következő generációnak. A pontosság, a szabálykövetés, a fegyelem letéteményesei voltak Sokat olvastak, és fiatalon házasodtak. De ők sem voltak jobbak, mint mások, egyszerűen más szabályok között éltek, mint az őket követők.

A baby-boom generáció, a nagy újjáépítők

A háború utáni születési hullám gyermekei, vagy ahogy mifelénk hívják őket, a Ratkó-gyerekek. Nemcsak új otthonokat, hanem egy új rendszert is építettek. Ők vezették be azokat az alapnormákat, amelyeket ma természetesnek veszünk: például a 8-tól 4-ig tartó munkarendet. Ez a generáció - kütyük híján - még olvasott, kapott értékeket, és azt át is adta a következő generációnak. Mindent meg akart tanítani, nem ritkán teljesen feleslegesnek tűnő tudnivalókat is: hogyan kell a szőlőt kacsozni, csempét rakni, fát metszeni, stb.
Egyfajta kommunikációs nyomás alatt éltek, rövid, úgynevezett "push"-üzenetekkel, azaz rogyásig ismételgetett rövid mondatokban tolták az agyukba a "lényeget". Ez a generáció ma is így kommunikál a munkahelyeken, ugyanakkor szeret mindent elmagyarázni, ha kell újra és újra, de mindennek úgy is kell lennie, ahogyan azt megszabja, hiszen ő építette fel a rendszert.
Ez a nemzedék volt az utolsó, aki még átadta az értékeket a következőknek.

Az X generáció: az ítélkezők és címkézők

Az X generáció - mely Forró Tamás saját generációja is - egy különösen nehéz helyzetben született: fölötte két erős, önazonos, értékátadó generáció állt, alattuk pedig már megjelent egy új világ. Az X-eseknek meg kellett teremteniük a saját nimbuszukat, hogy ne tűnjenek el a két "nagy" nemzedék árnyékában. Ez a belső nyomás azonnali ítélkezést és véleményezést váltott ki belőlük, az X generáció reflexből minősít. Nem azért, mert rosszindulatú, hanem mert így építette fel magát: az értékelés, a címkézés az önmegerősítés eszköze lett.
Ez a minősítő attitűd lett végül a legfőbb akadálya a generációk közötti érdemi párbeszédnek a munkahelyeken. Az X generáció tagjai nem dicsérnek, csak akkor szólnak, ha baj van. A jó teljesítmény számukra nem hír, az a minimum. Ez a hozzáállás viszont elbizonytalanítja a fiatalabbakat, akik elismerésre, megerősítésre vágynak.
Forró Tamás humorral, de tűpontosan fogalmaz: az X generáció "a teljesítményértékelés antitalentuma". Nem tud mit kezdeni az új munkavállalói igényekkel, és gyakran félreérti a fiatalok viselkedését. Ahelyett, hogy meghallgatná, minősíti: "ezek a mai fiatalok...".  Szeret a "mi" és "ti" táborokban gondolkodni, szívesen nosztalgiázik, és persze közben állandóan hasonlítgat, felmagasztalja a múltat, nem ritkán elvtelenül - "ez volt az igazi gyerekkor". Mindezekből egyetlen végkövetkeztetést von le: "mi rendesek voltunk, ti nem vagytok azok". Az X így, akaratlanul is, kizárja a fiatalabbakat a közös térből.
A fiatalok különösen nem kedvelik az úgynevezett boomereket. Ez nem egy önálló generáció, hanem a X-esek egy részénél tapasztalt viselkedésminta. Ők azok, akik gyakran összetévesztik a gyermekkori traumákat a szép emlékekkel, és akik azon szórakoznak, hogy folyton "ekézik" a fiatalokat.
Forró hangsúlyozza: ez nem tudatos rosszindulat, hanem egy generációs védekezési mechanizmus. Ám ha nem ismerjük fel, hogy ez csak a "mi buborékunk", és nem a valóság, akkor sosem tudunk valódi kapcsolatot teremteni a fiatalabbakkal, akik már teljesen más világban élnek - üzente az X-eseknek a szakértő.

Az Y generáció: kreatív, ha értékelik

Nagyjából az 1980-1995 között születettek alkotják az Y generációt, akik már egy új korszak gyermekei: a technológiai fejlődés, a globalizáció és a média világában nőttek fel. Forró Tamás szerint ők Európa, sőt talán a világ legkreatívabb nemzedékei közé tartoznak - de csak akkor tudnak jól működni, ha ezt a kreativitást elismerés is kíséri.
Ez a generáció visszajelzést vár. Nem azért, mert elkényeztetett, hanem mert így tanulta meg értelmezni a világot. A jó munka számára nem egy kimondatlan alap - hanem egy visszajelzésre érdemes teljesítmény. Ez azonban komoly konfliktusforrás az X generációval, akik viszont úgy érzik: felesleges "simogatni" a munkavállalót.
Forró Tamás szerint ez a feszültség már olyan méretet öltött, hogy a multinacionális cégek új teljesítményértékelési rendszereket (TÉR) kellett bevezessenek. Évi négy (!) visszajelzés is kevés lehet egy Y-os számára, különösen, ha ezzel értelmezheti, hol tart, merre fejlődhet.
Ha ezt nem kapja meg, elbizonytalanodik - és végső soron elhagyja a munkahelyet.
Az Y nem csak kreatív, de praktikus is, mindenben a funkcionalitást helyezi előtérbe.

A Z generáció: rugalmas, tudatos és érzékeny

Körülbelül 1995-2010 a digitális bennszülöttek korszakának első hulláma. Ők nemcsak használják, hanem elemi természetességgel élik a digitális világot. Ők azok, akik YouTube-tutorialok, Do It Yourself-videók alapján képesek bármit megtanulni. Formabontók, megtörik a szokásos munkarendet, a 11-20 órás műszakot kedvelik, sőt, szívesen vállalnak éjszaka is munkát. Ők a rugalmasságot keresik, nem a státuszt vagy a juttatásokat, mint X-es elődeik. Nem akarnak saját lakást, saját autót, az egyéni ritmusuk szerint szeretnének élni. Ezért a jó fizetés után a második helyen náluk a rugalmasság áll.
Érdekes módon a nagy gyárak mégsem akarják a Z-ket elbocsájtani, mert bár igénylik az egyéni bánásmódot, de sokat is adnak cserébe - tudnak angolul, jól kezelik a kütyüket, és kevésbé vándorolnak munkahelyről munkahelyre, mint az X, vagy az Y-os társaik.
A Z generációban azonban igen nagy a szórás. Van közöttük olyan, akinek 16 évesen már doktorit adnál, és nem kis számban akadnak olyanok is, akik gyakorlatilag funkcionális analfabéták, de egy dologban egységesek: nem akarnak ingyen dolgozni, ugyanakkor rendkívül szabálykövetők, de csakis az érvényes, ami le van írva! Ezért vált például a Z generáció számára vonzóvá a multik világa, ahol szabály van, visszajelzés van, bejelentés van, és ezért kerülik el a számukra követhetetlen, naponta változó elvárosok szerint működő mikrovállalkozásokat.
A Z - a könyveladások alapján - a legolvasottabb generáció, nekik és az Alfának is sokat olvastak a szüleik. Ez a generáció tehát sokat tud, és képes értéket teremteni, ha úgy látja, hogy értékelik.

Az Alfa generáció - a kirekesztés támadóvá tette őket

Az Alfa generációba a legfiatalabbak, a 2010 után születettek tartoznak. Ők már nem tanulták a digitális eszközöket, egyszerűen belenőttek, ahogy az angolba is. Döbbenetes mennyiségű napi inger éri őket. Elég csak egy családi bolti bevásárlásra gondolni, mire végighaladunk a kasszasoron háromezer marketingimpulzust kap a gyerek, naná, hogy a végére üvölteni kezd. Ez a túltelítettség frusztrációt okoz, a gyerek bőg, és hisztizik, a társadalom pedig elítéli ezért, hiszen zavar másokat. Az Alfa generáció ezért gyerekként azt éli meg, hogy zavarónak tartják őket, nem kívánatosak éttermekben, szállodákban, közösségi terekben. Nem csoda hát, ha kirekesztettnek érzik magukat. Felnőttként ez úgy üt vissza, hogy csípőből támadnak, mert ők is tudják, a legjobb védekezés a támadás. Ugyanígy egy fokozott igazság-elvárás is jellemzi őket, a legkisebb igazságtalanságra is támadólag reagálnak.
Mindez nem az ő hibájuk, az okok abban keresendőek, hogy a környezetük alkalmatlan a gyereknevelésre. Az oktatási intézményeknek jó, ha 10%-a képes megfelelni az Alfa és a Z-generáció szükségleteinek. Nem értik őket, és ezért minden félre megy, kezelhetetlenné válik.
A munka világát érintően érdekes még, hogy az Alfa generáció számára a szakember, az influenszer is sztár, mert azt látja, hogy nekik jól megy, luxusautóval járnak, olyan kütyüik vannak, amilyenek mondjuk egy diplomás banki alkalmazottnak valószínűleg sohasem lesznek. Jó, ha azt is tudjuk, hogy ezek a fiatalok leginkább ezekre a sztár influenszerekre hallgatnak!

Néhány gyakorlati tanács, ha közelednél a fiatalabb generációkhoz

Forró Tamás szerint nem lehetetlen a generációk közötti megértés, ehhez elég, ha néhány alapvető szabályt betartunk. Például:
- Ha egy fiatal kolléga, egy "ifjú titán" megoszt veled egy gondolatot, csak hallgasd végig, ne mondj rá semmit, főleg ne minősítsd! Hagyd, hogy elmondja! Tartsd vissza a reflexszerű reagálást, és ne akard megoldani a problémáját!
- Kerüld a feltételes módot, és főleg a "már" szót, vagyis a "csesztetőképző"-t - "Pakolj már össze!" -, amiket a fiatalok jól ismernek, de csak azt érheted el vele, hogy azért sem teszik azt, amit kérsz.
- Végül: csökkentsd a mobilhasználatot - ne feledd az X-es napi 3 óra 48 percen át nyomkodja a kütyüjeit!, és az így felszabadult idődet pedig célzottan add oda egy fiatalnak, aki fontos neked.

Cseh Teréz